Bob Marley, azt mondják, eredetileg úgy gondolta a címet, hogy "ne sírj, asszony", Sub Bass Monster pedig úgy interpretálta, hogy "nincs nő, nincs sírás". Én az utóbbi megközelítésre szeretnék most reflektálni. Mindig is csodáltam azokat, akik esküdöznek az egyedüllétre, de a szinglihordákat leszámítva ezt általában kényszerből teszik. Elhiszem, hogy sokszor jó az egyedüllét, de nekem az utóbbi években nem sokszor volt részem benne. Alighogy kiteszi egy nő a lábát az életemből, jön egy másik. Persze ezt nem úgy kell venni, hogy nekem mennyi barátnőm volt, mert ha összeszámolom, nem sok, viszont általában tartósak. Most jött el az idő, hogy elfáradtam ebben, az összes nő, akivel találkoztam, egy anakronisztikus álomvilágban él, ti. hogy a férfi teremtsen elő jóformán mindent, azon felül ajándékozzon, és legyen kedves, aztán még meg is kapja, hogy nem is igazi férfi, ezért, vagy azért.
A nők persze nem azért vannak, hogy a férfiakat kiszolgálják, de ezt a nőknek sem lenne szabad elvárniuk. Összesen 13 éven keresztül rohangáltam a nők szeszélyei szerint, tehát több, mint életem 1/3-ad részében. Néha a kocsmában a haveroktól kapok instrukciókat a nőkhöz, de ezek általában eléggé radikális megoldásokat javasolnak. Nem szeretem, ha valaki ragaszkodik a hagyományos férfi-női szerepekhez, inkább aláírom, hogy nekem is vannak nőies tulajdonságaim, minthogy úgy kelljen teljesítenem a néha napi "betevőért", mintha az a világ 8. csodája lenne.
Eddig kizárólag ronga kapcsolatokban volt részem, de az ember ebben a kérdésben olyan, ameddig van libidója (és sokszor még utána is), hogy hajlamos egy kapcsolatért sokmindent feladni, hadd ne mondjam úgy, hogy szinte mindent. Nekem az ideális párkapcsolat az, ha a két fél szabad teret enged egymásnak, nem számít, mennyi a találkozási pontjuk az életben.
Nemrég találtam egy diagramot, ami a párkapcsolati matematika alapjait igyekszik bemutatni, íme, az SZV a szexuális vonzalmat, az IV az intellektuális vonzalmat szimbolizálja:
Értelemszerűen a II.-es a legjobb, ez a nők nyelvére lefordítva egy herceget jelent egy fehér lovon, a férfiakéra pedig nemtom, egy társalkodónő, házvezetőnő, és ágyas egyben. Ez így szerintem túl egyszerű. Számtalan faktor van még, ami belejátszik egy kapcsolatba, de a párkapcsolati matematika, mint minden matematika rideg, és tényszerűen leegyszerűsítő.
Száz szónak is egy a vége: habár akadna jelentkező, én mégis makacsul keresem az igazit: aki végre békén hagy, nem jön feszt az igényeivel, és nem dumál bele mindenbe. Mert azt itthon is megkapom a szüleimtől, csak így örökre eme nagy budi ház foglya maradok. Most nagyjából kikerültem a szexet. Jól tettem?
"A szexuális szabadságomat egy idegroncstelepen töltöm el, mindenki azt kapja, amit megérdemel." (Kontroll Csoport)
