Jót tett ez a pár nap pihenés. Valószínűleg az Isen is azért teremtette a karácsonyt, hogy ne legyen újság, és az olyan kialvatlanságtól begőzölt újságkihordóknak, mint én vagyok, legyen ideje kitisztulni agyilag. Végiggondolva a blogos teljesítményemet szeptembertől, úgy gondolom, hogy felért egy ámokfutással. Illetve elég nagy volt az amplitúdó a bejegyzések minősége között, az ultraszartól a nagyon jóig minden volt, de összességében inkább lefelé tendált. De ez nem volt elég (a boldogsághoz). Aki kiesik a ritmusból, elsüllyed. Az eggyel ezelőtti - karácsonyi - bejegyzésem például szerintem eléggé ott volt a szeren, de erre már szinte alig volt kíváncsi valaki. (Egyébként az újságosdit januártól befejezem, ill. már el se kezdem, terveim szerint.)

 

A napokban kialudtam magam, máshogy látom a dolgokat. A blogvilág fejlődik, vagy mondjuk úgy: változik, és úgy látszik, kétszer nem léphetsz ugyanabba a folyóba itt sem. Ráadásul egyre nagyobb az emberek ingerküszöbe, egyre újabb megközelítések, új látásmódok, új ötletek lennének szükségesek, amikben, mondjuk, még mindig nincs (akkora) hiány, az érdeklődés viszont - úgy látom - nem az ötletekre, hanem a kész, kidolgozott szövegekre van, amikbe elég energiát és utánajárást fektet az ember. Ezért gondoltam, hogy esszékönyv lesz, vagy inkább e-könyv, a Project Gutenberg nevű elképzelésem keretein belül. Könyv mindenképpen lesz, ha a név annyira foglalt, vagy túlterhelt, lehet akár a "Három kiscica" is, a lényegen nem változtat. De már nem akarom vele megváltani a világot.

Átértékeltem a saját szerepem is a nagy pszichiátria kontra beteg vitában, aminek szinte az egyetlen képviselője, már-már militáns élharcosa én voltam. Vannak még, akik elszigetelten harcoltak, vagy harcolnak, de előbb-utóbb le kell tenni a fegyvert. Vagy azért, mert nem kifizetődő, vagy azért, hogy ne adjunk terepet a negatív gondolatoknak örökké. Említhetném itt első példaképemet, Varecza Lászlót, aki először megtámadta ugyan a pszichiátriát, de később az eszmei harc terepét másféle síkra terelte, például felrobbantotta a szombathelyi APEH-irodát (az eszmei térben). Mire a NAV rászállt, és be kellett fejeznie a verseskönyvei kiadását. Más, hallgathanék is róla, de inkább témába teszem. Hasonló cipőben járt egy kollégánk, aki sajnos már nincs közöttünk. Young J., Zombori P., a legismertebb írói, vagy netes álnevei, polgári nevén Juhász Gábor a pszichiátriával szembeni ellenállást nem adta fel, de az életét igen, idén véget vetett az életének, MERT NEM LÁTOTT MÁR MÁS KIUTAT A JELENLEGI HELYZETBŐL. Emlékezzünk rá tisztelettel.

És ami még az én témámat illeti, igyekszem gyorsan összecsapni. Mondtam, hogy kialudtam magam. Ez olyannyira jól sikerült, hogy kialudtam abbéli ambíciómat is, hogy valamelyik nickemen (roboman, kávés szájú fiú), vagy akár az igazi nevemen mindenképpen szeretném, hogy megjegyezzenek. Mert már egyáltalán nem követlemény ez nálam az élettel szemben. Eddig is csak azért volt, mert felszívtam magam bizonyos dolgokon, és mert névvel együtt nagyobbat lehet ütni az illetékeseken, nem vethetik az ember szemére, hogy gyáva volt, és arctalanul vádaskodott. Jelenleg egy olyan konstrukció van kialakítva a pszichiátria és az én viszonylatomban, hogy havonta kapok fél adag injekciót, és cserébe nem kérdeznek semmit, és én sem mondok semmit - csend van, és hullaszag, amikor megjelenek.

És legfőképpen azért tűntek el az ambícióim - fura módon - mert szabadon azt csinálok, amit akarok. Külön lakásban élek a szüleimtől, Nyíregyházán, eljárogatok az egyetemre Debrecenbe, dotálva vagyok (az állam által, a szüleim által, a munkahelyem által), és lényegében azt csinálok, amihez kedvem van.  Hála Istennek és a modern technológiának, mindig akad valami, amit piszkálgathatok a neten, a legjobban a Twitteren érzem magam, van sok szép könyv és film (valami százötven csatorna, plusz HBO GO), stb. Igaz, mondjuk, hogy a központi rendőrség itt van tőlem 100 méterre se, és így körülbelül olyan érzése van az embernek, mintha házi őrizetben lenne, de ne legyünk telhetetlenek. Semmi bajom ezzel. "Nem keresem a balhét, anyunak sem szólok be, és nem fújok a falra illyen sz-sz- színes képeket..." - Belga. Élni és élni hagyni. Hol az a luxusszanatórium, ahol többet nyújtanának ettől? Sehol, a picsába se. Sakk-patt.