Tudom. Van, hogy fél órán keresztül nem hív be kontrollra senkit, mert úgy röhög, hogy csak úgy reng bele a nyíregyházi pszichiátria, ameddig a betegek halálra váltan várakoznak a sorsukra, addig ő jól szórakozik. Talán ezt a viccet is értékelni fogja. Talán nem ismertük még meg eléggé egymást. Talán igen. Én utána néztem, hogy ki ő. Ő tudja, hogy kit jelent fel, kit akar skizofrén-demens elfekvőbe Hodászra záratni? Őt érdeklik a betegei? Egy cseppet sem. Mellesleg nem csak engem akar. Sportot űz belőle, hogy a betegeinek "megajánlja Hodászt". Miért? Passzióból. Már csak ezért is beszélek. Nem mindenki van olyan jó helyzetben, mint én, nem mindenkit hallgatnak végig. Pechjére kikezdett az egyetlen olyan skizóval, akit ti geeknek hívnátok. Én megelégszek "a kis blogger" titulussal, ahogy a hangok hívtak a pszichiátrián. Az internetre lehet mindenkiről szépeket írni: http://napkeletnepe.blog.hu/2012/07/17/dr_kancsev_alekszandr. Innen lehet tudni, ő kicsoda. Legalábbis egyesek szerint. (Innen a címbeli idézet.)

Hadd meséljek akkor most egy kicsit én magamról. Azóta írok blogot, hogy 2009 decemberében kiengedtek a pszichiátriáról. Pontosabban a kollégája két hét után kiengedett, de ő még aznap visszavitetett, és leszedáltatott Haloperidol Daeconattal. A másik főorvos csak ennyit mondott nekem, amikor kérdőn néztem rá az eset után a folyosón: "Maga nem beteg..." Azóta lett ő a kezelőorvosom, azóta nem engedte, hogy más kezeljen, nem engedett át az addiktológiára, ha úgy látta jónak, elvitetett, és bármiféle előzetes párbeszéd nélkül szedált. Mondhatni se szó, se beszéd. Azért egyszer-kétszer szóba állt velem, például amikor aláíratott velem egy papírt, amiről azt sem tudtam, hogy micsoda, mert kitakarta a kezével. "Ide kérek egy miniszterit" - mondta. Lent a kollégáim a fejüket csóválták, hogy nem néztem meg, mit írok alá. "Csak nem a halálos ítéletemet..." - viccelődtem. Boldog voltam, hogy kimehetek. Na, de lefagyott az arcomról a mosoly, amikor kiderült, hogy nem haza megyek, hanem Hodászra. Mentővel. Persze, mi mással. Elmagyarázta, hogy addig fog bent tartani, kizáró gyámságot kérve rám, amig ezt meg nem tudja tenni. Én meg elmagyaráztam neki, hogy "Magyarországon demokrácia van", és már kint figyel az Origón az egész sztori egy ideje (mivel az eset közben is írtam a blogomat, titokban).

Szóval a blog. 2009 decembere óta írom, mindenféle nagyobb visszhang nélkül. A freebloggal történt, ami történt, azt csak ők tudják, lényeg az, hogy egy ideje már nem "a legnagyobb hazai blogszolgáltató", hogy finoman fejezzem ki magam. Ezért történt, hogy eljöttem onnan, és egy olyan blogot kezdtem el írni a postr-en, ami felkeltette néhányak figyelmét. Egyszer kint volt a cink.hu-n, onnantól kezdve lett ismertebb. Majd nemsokára bekerültem a kórházba, attól kezdve volt kint egy párszor az Origón. Sajnos nem biztos, hogy a kiváló íráskészségemnek szólt ez a megtiszteltetés, hanem annak, hogy beindult a katasztrófaturizmus, valakinek a gyorsított eljárásban való gondnokság alá helyezését, és véglegesen zárt intézetbe való elhelyezését nem sokan követhettég eddig végig online. Valójában a blog szót sem érdemel, tele van téves gondolatokkal, amik jól hangzanak ugyan, de semmi értelmük sincsen, ilyesmikkel, hogy "a gondolat magyarul gondolja önmagát", meg más efféle, leírni is szörnyű. Jelenleg saját "hostolású" WordPress blogon vagyok, a bemutatkozásnál a link elérhető. Erre főként azért volt szükség, hogy kiélhessem a kocka hajlamaimat, és én is beleszólhassak a designba. A bloghoz nemsokára egyedi design is készül. (Nem én csinálom.)

Amit ezzel mondani akartam, ami a drágalátos intézményvezető főorvos úr felelőssége (a teljesség igénye nélkül egyébként): hiába szóltam, hogy az abilifynak olyan mellékhatása van, ami miatt nem tudom szedni, nem érdekelte, "ilyen mellékhatás nincs", aztán amikor 3 év tünetmentesség után pszichotikus lettem, egyből el akart vitetni Hodászra*, de mivel nem voltam gondnokság alatt, ezért ezt nem tehette meg. Ezért elindították a gondnokság alá helyezési eljárást (magyarul mondva feljelentettek), később az igazságügyi orvosszakértő azt akarta nekem bemagyarázni, hogy mindez az én érdekemben történt. Mivel látta, hogy nem annyira vagyok vevő a mondanivalójára, inkább gyorsan abbahagyta. A gondnokság alá helyezéssel továbbra is basztatnak, tudván tudva, hogy semmi bajom. A feljelentést nem vonták vissza, sőt az orvosszakértő szakvéleménye szerint én még ráadásul alkoholista is vagyok (ami nála valami szakmai ártalom lehet, mivel addiktológus), ezért továbbra is kérik a gondnokság alá helyezésemet. Végezetül nem bánom, hogy belinkeltem a főorvosról szóló cikket, ha kell, belinkelem az egész bagázst. És még finom voltam, és nőies. A saját  személyes blogomon egyértelműbben nyilatkozok az egész kócerájról.

* Mint jó állapotú skizofrén betegnek, akinek minden hozzátartozója szerencsére életben van, neki kellett volna a legjobban tudnia pszichiáter létére, hogy semmi keresnivalóm ott, mármint Hodászon, ha pszichotikus sub alakult is ki nálam, az hamarosan ELMÚLIK