Ez csak egy bemutatkozó bejegyzés, ami azért van, hogy egyszer az én szemszögemből is lássák az emberek a történetemet, ne csak az orvosok által előadott, saját szájízük szerinti, hazugságokkal bőven megtoldott változat létezzen rólam, amit minden hivatalos helyre utánam küldenek... 2006 márciusában éppen a Miskolci Egyetemre jártam magyar szakra, amikor elkezdődött. Hangokat hallottam, és üldöztetéses téveszméim voltak. Azt képzeltem, hogy Miskolcon szövetkezett ellenem a maffia, és meg akarnak gyilkolni, le akarják vágni a fejem, jobb híján a pszichiátriára akarnak záratni. Ebben csak az a furcsa, hogy akkor még azt sem tudtam, hogy mi az a pszichiátria. Hamarosan megtudtam. És azóta sem szabadulok tőlük.

Persze egy "jóindulatú" szomszéd, aki a pszichiátrián volt ápoló, kiszúrta, hogy furcsán viselkedek. Mivel nem válaszoltam a kérdésére, hogy "Mi a neved?" (folyton ezt kérdezgetik, meg hogy hányadika van, milyen hónap, milyen város, stb.), szépen kihívta a mentőket, meg a zsarukat, ezek négyen erőszakkal lefogtak, aztán "leoltottak", vagyis kiütöttek egy lóadag Rivotrillal. Bravó, Magyarország, 2006, kényszerbeszállítás csak azért, mert nem mondtam meg a nevemet. Ezeket később tudtam meg, mi az a "leoltás", meg "kényszerbeszállítás", mert akkor pislogni sem volt időm.

A miskolci pszichiátrián tértem magamhoz, ahol egy takarítónő, vagy ápolónő, de leginkább egy olyan átmenet a kettő között, mogorván rám szólt, hogy szedjem ki a kanült a kezemből (amibe az infúzió megy), majd amikor vérezni kezdett, rám ordított, hogy hogy merek vérezni, azonnal állítsam el a vérzést (valaki a másik ágyról adott egy újságpapírt). Ezen a miskolci pszichiátrián nagy volt amúgy is a fejetlenség, mondhatnám, maga volt a káosz, ezért hazavittek nyíregyházára... vesztemre...

A nyíregyházi pszichiátrián akkor az volt az álláspont, hogy a skizofréneket hetekig altatni kell, és mivel engem azonnal skizofrénnek nyilvánítottak, teljesen szabályellenesen, az akkori főorvos(nő) csak legyintett rám, és annyit mondott, hogy ő már elég ilyet látott, bár kétlem, hogy pont ilyet látott volna, tudtommal minden ember különböző, de ezt itt hagyjuk is. Amikor magamhoz tértem főorvosnő tartott egy "családterápiát", amiben engem szidott és mocskolt, és azt mondta, hogy én vagyok a felelős a betegségemért, majd valami olyasmit, hogy "most már alacsonyabb szinten fogok működni", felírta a már akkor borzasztóan elavult Haloperidolt, és mellé a Kemadrint, amit Parkinson-kórra használnak, és hallucinációt okoz mellékhatásként, hogy "ne remegjen a kezem a Haloperidoltól".

Most egy kicsit ugrunk az időben, néhány kezelést kihagyok, sok vaktában beállított gyógyszert, amit valahogy "nem találtak el", és a rossz gyógyszerek, és az ágyban fekvő depresszió iszonyú éveit, de idővel talán azokról is be fogok számolni... A főorvosnő nem igen támogatta a tovább tanulásomat, mellesleg pont akkor nyugdíjazták (a mendemonda szerint a már előbb említett altatásos "kezelés"-ek miatt...) Az új intézményvezető főorvos, akihez kerültem, viszont határozottan ellenezte az egyetemet, évek múlva meg basztatott, hogy miért nem végeztem el. Bár évekig tünetmentes voltam, idén tavasszal gyógyszerelhagyás miatt ismét bekerültem a pszichiátriára, és a mostani főorvos ezért engem feljelentett, javasolta a kizáró gondnokság alá való helyezésemet, és mentővel szeretett volna elvitetni Hodászra, egy skizofrén-demens elfekvőbe, ahova kihalásos alapon kerülnek be általában az emberek, és a "tagság" élethosszig tart...

A gondnokság alá vételem ügyében most pénteken lesz a tárgyalás, így nem elég, hogy nem támogatta, hogy elvégezzem az egyetemet, sőt a szüleimet is lebeszélte erről, most még gondnokság alá akarnak tenni, mintha valami értelmi fogyatékos lennék, holott most akarom újra elkezdeni az iskolát, amit miattuk félbehagytam. Na, erre mondom én, hogy "odaszarni a másik ablaka alá, aztán bekopogtatni WC-papírért".