Kis magyar antipszichiátria

Úgy látszik, hogy én olyan kitüntetett helyzetben vagyok, hogy mindent rajtam kell letesztelni először. Engem kell skizó-demens elfekvőbe zárni, engem kell gondnokság alá tenni, és mint legutóbb kiderült, tőlem kell elvenni a rokkantnyugdíjamat is, mégpedig úgy, hogy vissza sem hívnak felülvizsgálatra. 

Mostanában a családban mindenki úgy hivatkozik rá, hogy "A levél". Anyám is, és apám is többször nekifutott, de ők sem tudták értelmezni. Anyám lefekvéshez is magával viszi, hátha egyszer csak megvilágosodik. Mellesleg ilyen levélről se a munkatársaim közül nem hallott senki, se a szoc munkásom, és én is most értesültem róla először, hogy elég egy "hivatalból indított eljárás", és ha 15 napon belül nem igazolok valamit, amire még nem sikerült rájönni, hogy micsoda, megszüntetik a nyugdíjam folyósítását. Azt hiszik, ha egy eljárást "hivatalból indítanak", az már mindent megmagyaráz. Azt magyarázzák meg, ha elég betegnek tartanak skizó-demens elfekvőbe küldeni, gondnokság alá helyezni, elvenni minden pénzem felét, és külön kikötik, hogy "ne rendelkezhessek semmiféle ingó és ingatlan vagyonnal", most miért gondolják úgy, hogy hirtelen meggyógyultam? Vagy úgy gondolják, hogy ne rendelkezhessek semmivel, hogy megszüntetnek minden ellátást, és ezáltal veszítsem el a munkahelyemet is? Miért olyan fontos nekik, hogy ne legyen semmim, most kihagynám az ujjal mutogatást, és a politizálást, de nem biztos, hogy a jövőben is ki fogom.

Most vagy az van, hogy egy "jóakaróm" hívta fel a figyelmet rám, hogy kezdjenek el engem macerálni, vagy a hivatal önnállósította magát, és a hivatal hivatlaból eljárást indított, csak azért, mert valakinek épp rossz napja volt, vagy mert "csináljunk már valamit, gyerekek". Mellesleg lassan két évre várni arra, hogy behívjanak felülvizsgálatra, egy kicsit érdekes érzés. Még véletlenül előre tudnék tervezni a következő 2-3 évre... Persze a saját munkájukat nem végzik, ehelyett "hivatalból" elveszik a pénzemet. Úgy látszik, újabban már felülvizsgálat sem kell ahhoz, hogy elvegyék az ember rokkantnyugdíját. Mindenesetre azért kedvesek, hogy csak így az eszükbe jutok. Ez a betegség több macerával jár, mint bármi. Engem ezért eddig még csak basztattak. Amint találnék normális munkát, én lennék az első, aki a pofájukba vágja a rokkantnyugdíjukat. Viszont engem még a START nevű rehabilitációs vállalat sem akart foglalkoztatni, mondván, hogy ők "nem tudnak ilyen betegeket foglalkoztatni". Szóval még ott is a pofánakba hazudtak. Kinek áll érdekében, hogy munka és pénz nélkül  maradjak? A "hivatalnak", hát persze, ki másnak?

Végezetül kitérnék még ennek a hivatalnak az orvosaira is, az úgynevezett "leszázalékolási bizottságra" is. Az a kisebb probléma, hogy velem úgy üvöltött a leszázalékolásomnál a kedves drnő, hogy az egész hivatal visszhangzott tőle, szóval úgy bánnak az emberrel, mint a kutyával. Bár ez ideális esetben 3 évenként egy alkalom, szóval ki lehet bírni. Hanem azt magyarázza már meg nekem valaki, hogy hogy lehet, hogy ezek az állítólagos orvosok régebben annyi embert rokkantnak találtak, és ezek most hipp-hopp meggyógyultak Orbán Viktor munkába hívó utasítására. Nem tudom, ez a gerinctelenség hogy függ össze az orvosi hivatással. Újabban meg azt találták ki, hogy mivel annyi embert lehetetlenség egyszerre visszahívni, hát vegyük el a pénzüket egy "hivatalból indított eljárással". Elég hivatalosan hangzik? Igen. A biztonság kedvéért még írjuk oda, hogy "fellebbezésnek helye nincs", hátha akad néhány szerencsétlen, akit még ki lehetne így semmizni.

Csak azért, mert szóba jött, hogy esetleg szcientológus lennék... Szóval most arra szeretnék kitérni, hogy szcientológus vagyok-e, és ha igen, mennyire nem. Ha röviden szeretnék erre a kérdésre válaszolni, azt mondanám, hogy mielőtt a szcientológiával dobálózunk, nem ártana utána nézni annak, hogy a Szcientológiai Egyház szerint, aki pszichiátriai kezelésben részesült, az már eleve nem lehet szcientológus. Nos, ez is egyike a Szcientológiai Egyház körüli furcsaságoknak, hogy miközben a pszichiátria ellen harcolnak, nyíltan kiközösítik maguk közül azt, akinek már volt pszichiátriai kezelése, szóval ezzel a hozzáálással soha nem fognak eredményt elérni. Csak hab a tortán, hogy szeretett mesterüket nem egyszer kezelték paranoid skizofréniával pszichiátrián, szóval ha nem ő személyesen a nagy Ron, sohasem lehetett volna a saját egyházának a tagja.

És most jön a legérdekesebb rész: engem valóban "kezelt" a Szcientológiai Egyház, persze szigorúan úgy, mint "wog" személyt (aki nem tagja az egyháznak). Éppen ezért csak mérsékelten nyomultak nálam, hiszen tag már úgysem lehetek, láttam viszont 1-2 szcientológus körben vetített házi mozit, ebből a legtanulságosabb talán a "Pszichó-irtók", vagy valami hasonló című mozi volt. 1-1 ilyen vetítés általában több, mint 3 órát vesz igénybe, és a jelenlévők többsége nem is igazán érti, amiről szó van, mivel hogy pszichiátrián még nem jártak, lévén, hogy akkor nem lehetnének szcientológusok, csak elfogadják, mint az egyház egyik alaptételét, hogy zsigerből gyűlölni kell a pszichiátereket. Kézről kézre jár közöttük Duncan Shelley Kunoichi-trilógiája (Az elme gyilkosai, A téboly katonái, A végső háború), ami egy igen jól megírt, pszichiátriaellenes akció-krimi, szerintem inkább amolyan "kardos-baszós", de mindegy. Egyébként is előszeretettel olvasnak a szcientológusok sci-fit, és fantasyt, ezt legalább nem tiltja nekik az egyház.

Mi az, amit tilt, vagyis inkább korlátoz? Az internetes jelenlétet. Már ebből az okból kifolyólag sem lehetek szcientológus. Egy szcientológusnak nincsenek saját gondolatai, csak az egyház rendelkezéseit, és "irányvonalait" szajkózzák. Szigorúan be kell nekik számolni, hogy mit csináltak előző nap, mikor milyen honlapot látogattak az interneten, aztán ha nem megfelelő helyen barangoltak, jön a magyarázat, súlyosabb esetben az "etikakezelés", ahol megmagyarázzák neki, hogy amit láttak, az nem is az, ami. Honnét tudok minderről? Mert egy fél évet töltöttem közöttük, nagyon intenzív tanfolyamokon, reggel 9-től, este 5-ig hivatalosan, aztán volt, hogy 6-ig, 7-ig is... Velük keltem, a helyi Narconon központban aludtam, fél évig nem érintkeztem mással, mint szcientológussal.

Lehet, hogy egyszer majd részletesebben is írok erről az időszakról, most csak azt mondanám el, hogy mit kerestem ott. Különféle szcientológiai technikákkal elérték nálam, hogy arról a nagyon nagy dózisú Seroquelről le tudjak állni, amit Nagykállóban írtak fel nekem, ezért még talán hálás is lehetek nekik, mert azzal a gyógyszeradaggal nem lehetett együtt élni. Egy kis kitérő: a munkahelyen, ahol dolgozok, valakit nemrégen (húsvétkor) gyógyszermérgezéssel vittek be a sürgősségire, majd onnan a pszichiátriára, pusztán azért, mert beszedte az orvos által felírt gyógyszereket. Egy másik orvos azt kérdezte tőle: "Maga ezt mind beszedte?", majd miután mondta, hogy igen, azt válaszolta rá: "Csoda, hogy még életben van." Szóval én is túl voltam gyógyszerezve, és erről "szedtek le" a szcientológusok, talán még fogok írni róluk (nem biztos, hogy túl hízelgőeket), de ez itt nem antiszcientológia, hanem antipszichiátria blog, csak tisztáztam ezt a kérdést is.

Talán annyit mégis, hogy a kapcsolatunk úgy ért véget a szcientológusokkal, hogy a gyógyszerelhagyás után kb. fél évvel pszichotikus sub alakult ki nálam, és a szcientológusok egyszerűen a "kapcsolatmegszakítás" technikáját alkalmazták velem szemben, úgy tettek ezek után, mintha nem léteznék, vagyis nem létezne a skizofréniám sem. Mivel a skizofrénia nem létezik nézetük szerint, én sem léteztem számukra tovább, a szüleimnek meg azt tanácsolták, hogy vigyenek engem pszichiátriára. Szóval ennyire pszichiátriellenesek. Szerintem egy kicsit megijedtek, hogy mivel ők állították le nálam a gyógyszert, őket fogják felelőssé tenni az állapotomért, meg amúgy is egy elég beszari népség, mondhatni, hogy elég paranoiásak a "vallásukból" fakadóan, de legyen itt elég róluk ennyi. Szóval akkor, hogy szcientológus vagyok-e, és mennyire, mindenki döntse el maga...

Tehát azért mondom, hogy a szcientológia vaskarika fából, mert egyszerűen szóba sem jöhet, mint a pszichiátria alternatívája, addig, ameddig tagadják, hogy létezik, nem fogják tudni kezelni sem. És mivel a szcientológiában nincsenek új gondolatok, egyszerűen csak "duplikálják" L. Ron Hubbard gondolatait, és ennek örülnek gyermeki módon, nem is lesz soha opció. Mielőtt valaki azt gondolná, hogy én most itt két frontos háborút kezdek, nem tartok attól, hogy itt meg fognak jelenni a szcientológusok, éppen a fentebb leírtak miatt, számukra én nem létezek, így az írásaim sem. Mindenesetre üdvölöm őket, ha valaki mégis erre téved. Én voltam az Anarchia pullóveres gyerek, aki a Blaha Lujza téri "Org" körül ténfergett fél évet...

Voltam az ügyvédnél, és elmondta, amit sejtettem, az orvosszakértő véleménye a döntő ebben az ügyben, tehát az egész puszta formalitás, holnap mindenképpen gondnokság alá helyeznek. Az van, hogy a társadalmi presztízsre támaszkodva egy pszichiáter bárkitől önkényesen elveheti a jogait. Engem is meg fognak hallgatni, de csak merő formalitásból, az illetékesek ott sem lesznek, csak a családtagjaim, meg az ügyvéd, kísérőnek. Az ügyvédnő elagyarázta, hogy a bíróságnak nincs saját szakértője, nem is lesz igazi döntés, csak az orvosszakértő véleményének az elfogadása. Más forgatókönyv nem is lehetséges. Vérlázító, hogy megrendezett az egész, tényleges tárgyalás látszatát keltik, holott a fejem felett már el van döntve minden. Egyébként mindenki meglepettnek látszik, hogy hogyhogy skizofrén létemre nem akarok gondnokság alá kerülni. “Akkor mit akar?” – kérdezte az ügyvédnő is, vajon mit? Szerintem pont ezek az értetlen emberek lennének a legjobban felháborodva, ha őket valaki gondnokság alá akarná helyezni. Pont annyi empátia szorult beléjük, mint egy légybe. A feljelentőimbe viszont még annyi sem. Nem várják álmatlanul a tárgyalást, nem izgulnak, sőt NEM IS LESZNEK OTT.

Annyiban hasonlít az egész egy koncepciós perre, hogy előre meg van rendezve, viszont nincs jelen a nyilvánosság, igazából senki se lesz jelen, még a gyámügy se, de még a felperes sem. Nem tudom, miért nem állítanak be a bíróságra egy gondnokság alá tevő automatát, szerintem sok költséget meg tudnának spórolni. Nem tudom, hogy milyen jogrendszer az, ahol már előre le van zsírozva minden, és ahol engem ide-oda rángatnek, mint egy bábut, a végén meg kiderül, hogy az egész ügymenet automatikus. Úgy érzem maga, mint Josef K., A per főszereplője, aki állandóan nyüzsög, meg a perével van elfoglalva, de már az elején borítékolható, hogy a végén úgyis kivégzik, homályos indokokból kifolyólag. Én is hülyét csináltam magamból egy kisebb nyilvánosság előtt, mert nem tudtam, hogy az egész automatikus, nekem erre semmi ráhatásom sincsen, minden egy ember véleményén múlik, mégpedig az elmeorvosi szakértőjén. Ő élet és halál ura, amit ő ír a papírra, az érvényesül, nem mellesleg meg 1-1 ilyen véleményért, amit sebtében kiállít, felveszi a nagy lét.

Egy demokráciát vélhetőleg a jogrendszere határoz meg, meg ahogy a bajban levőkkel bánik (ebben az esetben rúg rajta még egyet), nekem már kezdetben sem volt semmi esélyem, semmi jogom, már az első kórházba kerülésem után elvették a diagnózisommal, ez már csak a macska-egér játék vége. Nem véletlenek a személyes blogomban a náci és fasiszta párhuzamok, áthallások, szerintem ezeket a módszereket hallva még a III. Birodalomban is megnyalná a 10 ujját még egy gestapo tiszt is. Köszönöm, már túl vagyok az egészen, bár még el sem kezdődött, most nem kell mondania senkinek semmit, nem kell szerencsét kívánni se, a legnagyobb szerencse az lesz, ha nem raboljuk ezzel a nevetséges eljárással egymás idejét a bíróságon, és minél hamarabb túl leszünk rajta. Ja, azt még elfelejtettem hozzátenni, hogy a kirendelt orvosszakértő és az engem feljelentő orvos a legnagyobb cimbik, szóval esélyem sem volt olyan szakvéleményre, ami nem indokolná a gondnokságot. Kisváros, kicsi pszichitria, belterjes, korrupt pszichiáterek, urambátyám rendszer. 

Tudom. Van, hogy fél órán keresztül nem hív be kontrollra senkit, mert úgy röhög, hogy csak úgy reng bele a nyíregyházi pszichiátria, ameddig a betegek halálra váltan várakoznak a sorsukra, addig ő jól szórakozik. Talán ezt a viccet is értékelni fogja. Talán nem ismertük még meg eléggé egymást. Talán igen. Én utána néztem, hogy ki ő. Ő tudja, hogy kit jelent fel, kit akar skizofrén-demens elfekvőbe Hodászra záratni? Őt érdeklik a betegei? Egy cseppet sem. Mellesleg nem csak engem akar. Sportot űz belőle, hogy a betegeinek "megajánlja Hodászt". Miért? Passzióból. Már csak ezért is beszélek. Nem mindenki van olyan jó helyzetben, mint én, nem mindenkit hallgatnak végig. Pechjére kikezdett az egyetlen olyan skizóval, akit ti geeknek hívnátok. Én megelégszek "a kis blogger" titulussal, ahogy a hangok hívtak a pszichiátrián. Az internetre lehet mindenkiről szépeket írni: http://napkeletnepe.blog.hu/2012/07/17/dr_kancsev_alekszandr. Innen lehet tudni, ő kicsoda. Legalábbis egyesek szerint. (Innen a címbeli idézet.)

Hadd meséljek akkor most egy kicsit én magamról. Azóta írok blogot, hogy 2009 decemberében kiengedtek a pszichiátriáról. Pontosabban a kollégája két hét után kiengedett, de ő még aznap visszavitetett, és leszedáltatott Haloperidol Daeconattal. A másik főorvos csak ennyit mondott nekem, amikor kérdőn néztem rá az eset után a folyosón: "Maga nem beteg..." Azóta lett ő a kezelőorvosom, azóta nem engedte, hogy más kezeljen, nem engedett át az addiktológiára, ha úgy látta jónak, elvitetett, és bármiféle előzetes párbeszéd nélkül szedált. Mondhatni se szó, se beszéd. Azért egyszer-kétszer szóba állt velem, például amikor aláíratott velem egy papírt, amiről azt sem tudtam, hogy micsoda, mert kitakarta a kezével. "Ide kérek egy miniszterit" - mondta. Lent a kollégáim a fejüket csóválták, hogy nem néztem meg, mit írok alá. "Csak nem a halálos ítéletemet..." - viccelődtem. Boldog voltam, hogy kimehetek. Na, de lefagyott az arcomról a mosoly, amikor kiderült, hogy nem haza megyek, hanem Hodászra. Mentővel. Persze, mi mással. Elmagyarázta, hogy addig fog bent tartani, kizáró gyámságot kérve rám, amig ezt meg nem tudja tenni. Én meg elmagyaráztam neki, hogy "Magyarországon demokrácia van", és már kint figyel az Origón az egész sztori egy ideje (mivel az eset közben is írtam a blogomat, titokban).

Szóval a blog. 2009 decembere óta írom, mindenféle nagyobb visszhang nélkül. A freebloggal történt, ami történt, azt csak ők tudják, lényeg az, hogy egy ideje már nem "a legnagyobb hazai blogszolgáltató", hogy finoman fejezzem ki magam. Ezért történt, hogy eljöttem onnan, és egy olyan blogot kezdtem el írni a postr-en, ami felkeltette néhányak figyelmét. Egyszer kint volt a cink.hu-n, onnantól kezdve lett ismertebb. Majd nemsokára bekerültem a kórházba, attól kezdve volt kint egy párszor az Origón. Sajnos nem biztos, hogy a kiváló íráskészségemnek szólt ez a megtiszteltetés, hanem annak, hogy beindult a katasztrófaturizmus, valakinek a gyorsított eljárásban való gondnokság alá helyezését, és véglegesen zárt intézetbe való elhelyezését nem sokan követhettég eddig végig online. Valójában a blog szót sem érdemel, tele van téves gondolatokkal, amik jól hangzanak ugyan, de semmi értelmük sincsen, ilyesmikkel, hogy "a gondolat magyarul gondolja önmagát", meg más efféle, leírni is szörnyű. Jelenleg saját "hostolású" WordPress blogon vagyok, a bemutatkozásnál a link elérhető. Erre főként azért volt szükség, hogy kiélhessem a kocka hajlamaimat, és én is beleszólhassak a designba. A bloghoz nemsokára egyedi design is készül. (Nem én csinálom.)

Amit ezzel mondani akartam, ami a drágalátos intézményvezető főorvos úr felelőssége (a teljesség igénye nélkül egyébként): hiába szóltam, hogy az abilifynak olyan mellékhatása van, ami miatt nem tudom szedni, nem érdekelte, "ilyen mellékhatás nincs", aztán amikor 3 év tünetmentesség után pszichotikus lettem, egyből el akart vitetni Hodászra*, de mivel nem voltam gondnokság alatt, ezért ezt nem tehette meg. Ezért elindították a gondnokság alá helyezési eljárást (magyarul mondva feljelentettek), később az igazságügyi orvosszakértő azt akarta nekem bemagyarázni, hogy mindez az én érdekemben történt. Mivel látta, hogy nem annyira vagyok vevő a mondanivalójára, inkább gyorsan abbahagyta. A gondnokság alá helyezéssel továbbra is basztatnak, tudván tudva, hogy semmi bajom. A feljelentést nem vonták vissza, sőt az orvosszakértő szakvéleménye szerint én még ráadásul alkoholista is vagyok (ami nála valami szakmai ártalom lehet, mivel addiktológus), ezért továbbra is kérik a gondnokság alá helyezésemet. Végezetül nem bánom, hogy belinkeltem a főorvosról szóló cikket, ha kell, belinkelem az egész bagázst. És még finom voltam, és nőies. A saját  személyes blogomon egyértelműbben nyilatkozok az egész kócerájról.

* Mint jó állapotú skizofrén betegnek, akinek minden hozzátartozója szerencsére életben van, neki kellett volna a legjobban tudnia pszichiáter létére, hogy semmi keresnivalóm ott, mármint Hodászon, ha pszichotikus sub alakult is ki nálam, az hamarosan ELMÚLIK

"Egy dologra kell nagyon odafigyelned, amikor a szüleidtől tanácsot kapsz: nehogy megjegyezz valamit véletlenül abból a sok sületlenségből, amit összehordanak."

Ez a mondás hatványozottan igaz az interneten, és mindenféle hivatalos pszichiátriai anyagban megjelent írásra, ami a skizofréniáról szól. Emlékszünk, hogy a pszichiátria tankönyve mindenekelőtt leszögezi, hogy a skizofréneknek cigi-. kávé-, és gyógyszerszaguk van. A gyakorló orvosok, de még a pszichiáterek is lényegében ezzel a tudásmennyiséggel látnak neki a "gyógyító munká"-nak. Gyakran találkozni olyan orvosokkal, és egyéb egészségügyi alkalmazottakkal, akiket a témában való hiányos ismereteik miatt én nem is engednék emberek közelébe, mármint a "hivatásukat" gyakorlandó.

Én 2006-ban egy csapásra lettem skizofrén, tehát februárban még nem voltam az, márciusban már igen. A témáról nem tudtam semmit, nem szinte semmit, hanem egyáltalán semmit, a főorvosnő csak annyit tartott szükségesnek megjegyezni jó tanácsként, hogy mostantól nem ihatok egy korty alkoholt sem. Nem tudom, miért olyan fontos a magyar egészségügynek, hogy a skizofrének (vagy akit mi annak nevezünk) ne igyanak egy korty alkoholt sem, de neki akkor ez volt a legfontosabb. Még jó, hogy megengedi, hogy cigi- kávé-, és gyógyszerszagom legyen, hoppá, az sem, bocsánat, valamelyik nagyokos kitalálta, hogy a cigi és a kávé csökkenti a gyógyszer hatékonyságát - ez a mendemonda mind a mai napig tartja magát az orvosok körében - lehetőleg akkor ez se legyen, a gyógyszerszag maradhat, de ha lehet, az sem.

Egy jó körzeti orvosnak amúgy is általában annyi a feladata, hogy gyógyszert írjon fel, ha megfázunk, és eltiltson minket a cigitől, a kávétól és az alkoholtól, annak ellenére, hogy ő esetleg ugyanúgy csinálja. Fokozottan igaz ez a pszichiáterekre, mivel még mindig sötétben tapogatóznak abban a tekintetben, hogy 1. mi ez, 2. mi okozza, legegyszerűbb a beteget (vagy az annak kinevezett személyt) mindentől eltiltani. Még jó hogy nem ír fel a gyógyszer mellé néhány fohászt is, mert ez is lutri: vagy hat a cucca, és lesz valami hatása a mellékhatások mellett, vagy nem. A világon a legpofátlanabb és legcinikusabb szlenget egyébként a pszichiáterek találták ki ennek jelenségnek a leírására, tudniilik azt, hogy "valakinek eltalálják a gyógyszerét". Ennek nagyon szokás örülni, ha beteg vagy, és ostoba képpel szokás hangoztatni a többi beteg előtt, hogy "eltalálták a gyógyszerem", ez annyit jelent különben magyarra lefordítva, hogy nincsenek kibírhatatlan mellékhatásaid.

Vissza az internethez: jobban szétnézve, semmi támpontunk nincs, ha egyszer már skizónak lettünk diagnosztizálva, csak a szokásos szöveg a skizofrénia fajtáiról, a pszichózis tüneteiről, meg külön kiemelve a "negatív tüneteket", amik a valóságban nem léteznek, vagy ha léteznek is, a gyógyszermellékhatások számlájára írandók. Ami még feltűnik az a mérhetetlen közöny és hallgatás a pszichiáterek részéről, amivel azokat illetik, akiknek a bőrére a legzsírosabb gyógyszerüzleteket kötik, és akiket az életük végéig szándékoznak a pszichiátriához láncolni. (Még mindig a skizofrénekről van szó.) Ahogy hallgatnak, ha elmész hozzájuk, ugyanúgy nem képesek az interneten sem megszólalni a témában. Vagy inkább nem akarnak, hisz ingoványos terep ez nekik, bár, mondom, a fizetésük jórésze + kenőpénz tőlünk származik.

Egyedül Csernus Imre mer felszólalni a témában, most találtam meg néhány videóját a videoklinika oldalon. Ő is mindig szokatlanul óvatosan fogalmaz a témában, mindig mindenhez hozzáteszi, hogy az "orvostudomány jelenlegi állása szerint". Egyébként nagyjából ő is a hivatalos álláspontot közvetíti, hozzátéve néhány dolgot, hogy Magyarország néhány vidékén a skizofréneket állatként kezelik (amivel kiállítják a saját szegénységi bizonyítványukat is, ezt már csak én teszem hozzá), meg hangsúlyozza, hogy egy skizofrén egyáltalán nem alacsonyabb rendű ember, sőt nagyon is élhet teljes életet, majd egy példát is hoz a praxisából. Bár nem mindenben értek egyet az elhangzottakkal, a videókat most itt megosztom (a megjelenésük dátumának sorrendjében), lévén, hogy ez az egyetlen interneten fellelhető megnyilatkozás magyar nyelven a skizofréniáról, és kifújt, nincs tovább.

Mondjuk ez így nem teljesen igaz, mert most látom, hogy a videoklinikán még felszólal 1-2 pszichiáter (igazság szerint nem az a fő elfoglaltságom, hogy ezügyben bújom az interenetet), de mondjuk tőlük sem nagyon hallani olyat, hogy attól, mert én skizofrén vagyok, én "alacsonyabb szinten működnék", ahogy nem egy volt pszichiáterem kedvesen megfogalmazta, sőt a mostani is utalt rá... mivel sajnos az a helyzet pszichiáteréknél, hogy szép, hangzatos szavakat tudnak mondani, de az elmélet a legritkább esetben találkozik a gyakorlattal... egyfelől van a "teljes értékű élet" negédes ígérete, másfelől a rideg valóság: gondnokság alá helyezés, és az ember jogainak elvételével a másodrendű állampolgári lét jogerőre emelkedése...